Fahrenheit (°F)
Definition: A Fahrenheit (jel: °F) egy hőmérsékleti skála, ahol a víz fagyáspontja 32 °F, a forráspontja 212 °F standard légköri nyomáson. A kettő közötti tartomány 180 fok, szemben a Celsius 100 fokos tartományával.
History/origin: Daniel Gabriel Fahrenheit német fizikus fejlesztette ki 1724-ben. A skálát három viszonyítási pontra alapozta: egy sós oldat fagyáspontjára (0 °F), a víz fagyáspontjára (32 °F) és az emberi testhőmérsékletre (nagyjából 96 °F az eredeti skáláján).
Current use: A Fahrenheit továbbra is az Egyesült Államok hivatalos hőmérsékleti skálája időjáráshoz, főzéshez és a mindennapi használathoz. Néhány karibi országban is használják. A legtöbb más ország a 20. századi metrifikáció során tért át a Celsiusra.
Kelvin (K)
Definition: A kelvin (jel: K) a termodinamikai hőmérséklet SI-alapegysége. A fokbeosztása megegyezik a Celsiuséval, de az abszolút nulláról indul, a teoretikusan legalacsonyabb lehetséges hőmérsékletről: 0 K (ami -273,15 °C-nak felel meg).
History/origin: A brit fizikus William Thomsonról, azaz Lord Kelvinről kapta a nevét, aki 1848-ban javasolta az abszolút hőmérsékleti skálát. A Celsius és a Fahrenheit skálával szemben a Kelvinnek nincsenek negatív értékei, ezért természetes skála a termodinamikai számításokhoz.
Current use: A kelvint elsősorban a tudományban és a mérnöki gyakorlatban használják, különösen a fizikában, kémiában, asztrofizikában és kriogéniában. Tudományos publikációkban ez a standard. A szobahőmérséklet nagyjából 293–295 K.
